AUKCIÓ!

italiai_taj_mid

Az itt látható festményt árverésre bocsátja a Bajai Fiatalok Színháza!

Molnár C. Pál: ITÁLIAI TÁJ

című festményét egy magánszemély ajánlotta fel a társulat javára, aki ezzel is
szeretné támogatni a Bajai Fiatalok Színházának tevékenységét.

A kép kikiáltási ára: 400.000,- Ft.

A festményre 2012. augusztus 31-ig lehet licitálni az alábbi elérhetőségeken:

Levélben:
Bajai Fiatalok Színháza – 6500 Baja, Szent Imre tér 5.

E-mailben:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Telefonon:
+36-30-249-1116


Az árverés aktuális állása: 400.000,- Ft


A legmagasabb összeg felajánlója a kép megvásárlásával a Bajai Színházért Alapítványt,
s ezzel együtt a bajai színházi életet és a Bajai Fiatalok Színházának tevékenységét támogatja.

A festmény személyesen is megtekinthető a Bácskai Kultúrpalota (Baja, Szentháromság tér 3.) aulájában
hétköznaponként 8-16 óráig.

MOLNÁR C. PÁL
festő és grafikus
(Battonya, 1894. április 28. – Budapest, 1981. július 11.)

Apja, Molnár József uradalmi intéző volt a Battonya melletti Tompapusztán. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő volt a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként a fia.

1912-ben aradi diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Szinyei Merse Pál volt. A főiskola befejezése után Genfben, majd 1921–22-ben Párizsban élt. Úgy tanult a legtöbbet, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat.

1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. 1926-ban Giotto di Bondone azonos című alkotásának hatására festett Szent Ferenc a madaraknak prédikál c. festményével három évre ösztöndíjat nyert Gerevich Tibor által a római Collegium Hungaricumba. Az 1930-as évektől a festészet lett alkotói tevékenységének fő területe.

Budapesti műtermében alkotott, nyaranként pedig Zsennyén, közben számos egyházi és állami megbízást kapott freskófestésre mind Budapesten, mind vidéken. Egyéni és csoportos kiállítások rendszeres résztvevője volt.

Leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatai sem hagyták hidegen, beleépítette azokat az ő egyéni művészetébe. Tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus s a nagybányai iskola hagyományaival, művészetét mind a mai napig tisztelik, szeretik és értik. Olyan művész volt, kinek nem kellett „külön” alkalmazkodni a megbízók ízléséhez – lényéből fakadt, hogy utat talált és talál ma is művészete a közönséghez. Műveiben a mediterrán hangulat a neoklasszicista nyugalommal párosul, így oldódik fel nála a nyugtalanság, a mozgalmasság az elmélyülésben, végső soron a transzcendenciában – így lett kiváló egyházi és díszítő festő. Nemcsak itthon, Európában is nagy sikerei voltak. Igen termékeny alkotó volt, haláláig dolgozott. A festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója.

DÍJAI:

  • 1930 Zichy Mihály grafikai díj; Milánói Triennálé aranyérme
  • 1931 Szinyei Merse Pál Társaság nagydíja
  • 1934, 1936 Varsói Nemzetközi Fametszet Kiállítás, aranyérem
  • 1934 Padovai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás, aranyérem
  • 1935 Battonya díszpolgára
  • 1934, 1937 Párizsi világkiállítás, Grand Prix
 

Aktualitások

Hírlevél

Név:

E-mail: