Történet

A Bajai Fiatalok Színháza egy sikerekben és élményekben gazdag együttműködésnek és közös munkának a gyümölcse. Olyan diákok és fiatalok összefogásának eredménye, akiket mindig egy és ugyanazon cél vezérelt: a színház, az ének, a tánc, a játék szeretete. Tették ezt 1995-től indulva hosszú éveken át a bajai III. Béla Gimnázium Színistúdiójának keretében együttműködve – ebből nőtte aztán ki magát ez a dinamikus, mindig újat nyújtani tudó, összetartó társulat. A kezdetektől a Színház megalakulásáig tartó történetről Ottmár Attila, a társulat művészeti vezetője mesél:

Kezdetek

A Bajai Fiatalok Színháza „bölcsőjének”, a III. Béla Gimnázium Színistúdiója megalapításának előzményei 1995 novemberére nyúlnak vissza. A gimnáziumban akkoriban minden évben ez idő tájt rendezték meg a hagyományos gólyabáli ünnepséget. A bál műsoros részét mi, tizenegyedikes diákok adtuk. Emlékszem, nem állt túl jól az évfolyam műsora. Egyik péntek délután a Bélás Singers (iskolai tanár-diák vegyeskórus) próbája után néhányan bent maradtunk az iskola nagyelőadójában, dalokat énekelgettünk, amikor énektanárnőnk, Pethőné Kővári Andrea – aki azon az évfolyamon épp az egyik osztályfőnök volt – bejött, s pont hallotta, amint Gyenis Erával A zene című dalt énekeljük a Valahol Európában c. musicalből. Felcsillant a szeme, és azt mondta: „Ez az! Ezzel a dallal kellene zárni a gólyabáli műsort!” Mi persze kézzel-lábbal tiltakoztunk. Na persze, majd kiállunk mindenki elé, és égetjük magunkat! Még mit nem! De miután Andi néni ötlete többeknek elnyerte a tetszését, végül beadtuk a derekunkat. Eljött a gólyabál estéje, és a műsor végén reszkető lábakkal és remegő hanggal elénekeltük Erikával A zenét. Amikor véget ért a produkció, nem az lett a fogadtatása, amire az ember egyébként ilyenkor számít 700 igen kritikus diáktársától (kifütyülés, paradicsommal vagy káposztával való megdobálás stb.), hanem érdekes módon tetszett a közönségnek produkciónk. Ekkor gondoltunk arra először, hogy talán érdemes lenne nekünk is ezzel a sokak által kedvelt, igencsak népszerű műfajjal, a musicallel foglalkoznunk.

Abban az évben konkrétan még nem alakult meg a csapat, bár egyre többször álltunk ki néhányan énekelni. Az iskola leánykarából és a Bélás Singersből péntek délutánonként néhányan összeültünk és dalokat válogattunk, hallgattunk, énekelgettünk, majd idővel iskolai ünnepségeken, városi rendezvényeken léptünk fel. Aztán a tanév végén arra gondoltunk, hogy ha már ilyen sok időt szentelünk ennek a kedvtelésünknek, miért ne tehetnénk ezt szervezett keretek között, és valamilyen hasznos cél érdekében?! A nyári szünet alatt gyűjtöttük az ötleteket, majd 1996-ban a tanév kezdetekor megalapítottuk akkori nevén a III. Béla Gimnázium Musical Stúdióját és Tánckarát.

Első előadássorozatunkat 1997 januárjában kezdtük el összeállítani. Elhatároztuk, hogy produkciónk bevételét felajánljuk valamilyen jótékony célra. A kérdés már csak az volt: kinek a javára? Egy hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk a Bajai Kórház Gyermekosztályára. Ott megismerkedtünk az osztály vezetőjével, dr. Rajkai Irén főorvos asszonnyal, aki végigvezetett bennünket a nem éppen fényes körülmények között működő gyermekosztályon. Látván a kétségbeejtő helyzetet és hallván a főorvos asszony panaszos szavait az anyagi nehézségekről, úgy döntöttünk: bevételünk itt lenne a legjobb helyen. Sikerült ügyünknek megnyernünk Baja város akkori polgármesterét, Széll Pétert, valamint iskolánk akkori igazgatóját, Sipos Jánost, akik gálaműsorunk fővédnökei lettek, s azok maradtak a későbbiekben is. Megkezdődhetett hát a munka: a dalok kiválasztása, a koreográfiák elkészítése és betanulása (ebben iskolánk egyik testnevelő tanára, Weidinger Yvette volt segítségünkre), a gálaműsor szervezése. Közel négy hónapos felkészülés után 1997 áprilisában aztán felgördült a függöny első, Bélások a gyermekekért című jótékonysági gálaestünkön, amely produkciónknak iskolánk neve után adtuk ezt a címet. Az előadás fogadtatása minden várakozásunkat felülmúlta, hatalmas sikert arattunk a közel három órás, különböző musicalrészletekből összeállított műsorunkkal, így a végén az eredetileg három bemutatóra tervezett produkciót négyszer adtuk elő. A bevétel az első évben több mint háromszázezer forint lett. Az együtt töltött esték emlékezetessé váltak számunkra, ám ekkor még nem is sejtettük, hogy ebből az előadássorozatból hagyományt, az alkalmi csapatból pedig városi színtársulatot fogunk teremteni.

Hagyományt teremtünk

Miközben én a következő tanévben építészmérnök szakon folytattam tanulmányaimat Budapesten, a gálaműsort alkotó Musical Stúdiósokban megfogalmazódott az előadás folytatásának vágya. Így újabb produkción kezdtünk gondolkodni – én a távolból, telefonon segítettem az itthoniaknak, s amikor csak tudtam, jöttem hozzájuk próbálni. A munka így folytatódott tovább, s együtt készültünk az újabb tavaszi jótékonysági előadás-sorozatra – mert abban mindannyian egyetértettünk, hogy a bevételt ismét a gyermekosztály javára fogjuk felajánlani. Megváltoztattuk a csapat nevét III. Béla Gimnázium Musical- és Táncstúdiójára, az új produkció pedig már a Bélás Show címet viselte, s ismét nagy sikert aratott.

A tanév végén Pesten úgy éreztem, hogy nem az építészi pálya az én jövőm – akkor jöttem vissza Bajára, és a III. Béla Gimnázium igazgatója és csapatunk lelkes támogatója, Sipos János ajánlatára ekkor lettem hivatalosan is a stúdió állandó vezetője. Innentől a társulat munkája állandóvá és folyamatossá vált, s a következő hat év alatt minden év tavaszán egy-egy jótékonysági előadást rendeztünk a Bajai Kórház Gyermekosztálya javára, továbbra is Bélás Show címmel, amely cím a városban az idők folyamán fogalommá vált. A közös munka meghozta gyümölcsét: számunkra sok élményt, felejthetetlen előadásokat, a bajai és Baja környéki egyre nagyobb létszámú közönség elismerését jelentette, a gyermekosztálynak pedig a hét év alatt összesen közel két és fél millió forint adományt.

Társulatépítés

Időközben a hagyományos tavaszi jótékony célú előadásaink mellett egyre több helyre hívtak bennünket fellépni. A társulat így szép lassan „önellátóvá” vált: szerepléseket vállaltunk, pályázatokat írtunk, szponzorokat nyertünk meg ügyünknek. Közben arra gondoltunk, hogy talán nemcsak zenés előadásokkal foglalkozhatnánk, hanem a prózai színjátszásban is ki kellene próbálnunk magunkat. Több apróbb nekifutás után 1998 szeptemberében hivatalosan is megalakult iskolánk Diákszínpada. Első próbálkozásunk egy október 23-i emlékműsor volt – amelyet aztán számos másik ünnepi megemlékezés is követett, mert ugyebár illik egy színjátszó körnek készítenie ezeket, ha már működik az iskolában. Ezt követte 1998 karácsonyán egy igen vidám betlehemes játék, amelyet valamennyi osztálynak bemutattunk.

A Diákszínpad első igazi nagy produkciója Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című műve volt 1999 decemberében. A darab hatalmas sikert aratott – jónak bizonyult a választásunk, hiszen Saint-Exupéry műve mindenkihez szól, gyerekek és felnőttek egyaránt élvezettel nézték, számunkra pedig azt is üzente, hogy érdemes a prózai színjátszással is foglalkoznunk.

A társulat szervezeti felépítésében többször voltak változások. 2001 őszén a Musical- és Táncstúdió, valamint a Diákszínpad egyesült, innentől vettük fel a III. Béla Gimnázium Színistúdiója nevet. A következő években a legkülönfélébb műfajú műveket mutattuk be a Bajai Városi Színházban – volt úgy, hogy egy évben többet is.

2003-tól 2007-ig a Danubia Alapfokú Művészetoktatási Intézmény csoportjainak sorába tartoztunk. Ez fontos momentum volt történetünkben, hiszen a színházi produkciók létrehozása mellett – hogy egyre eredményesebben, színvonalasabban tudjunk dolgozni – szükségszerűen felértékelődött a diákok képzésének, énekes, táncos és színészi oktatásának szerepe is. Kialakítottuk hát a Színistúdió rendszeres tanítási óráit: növendékeinknek folyamatos ének, tánc és drámajáték képzést indítottunk.

Jómagam 2005-ben lehetőséget kaptam a budapesti Rock és Musical Színház társulatához szerződni, így nehéz szívvel bár, de elfogadtam az ajánlatot. Nem szerettem volna azonban, hogy távozásommal a bajai színházi tevékenységünk megszűnjön, ezért hosszasan mérlegelve a lehetőségeket végül felkértem B. Szabó Orsolyát, hogy vegye át a csapat vezetését. Orsival nagyon régóta ismertük egymást, még diákként dolgoztunk együtt, több előadást is létrehoztunk – akár Orsi saját darabját, a Try-t, akár később a Csepűrágó Színpaddal, majd az ebből alakult a’la cARTe Theatrum Egyesülettel készített darabokat. Tudtam, hogy Orsira rábízhatom a színjátszósokat. A táncban azok az ügyesebb diákok segítették a további munkát, akik már előtte is kimagaslottak a többiek közül, és tudtak koreográfiákat készíteni, betanítani. Az énekesekkel pedig Kirsch Péter kezdett foglalkozni, akit szintén régebb óta ismertem már, és aki abban az időben alapította meg Baján a Starlight Stúdió Művészeti Közösséget.

A bajai színházi munka tehát folytatódhatott, s miközben én Pesten éltem, több sikeres produkció is létrejött Orsiék vezetésével. A búcsú azonban nem volt végleges – 2006 őszén pesti tevékenységem mellett a Színistúdióval is folytattam a munkát.

Létrejön a Bajai Fiatalok Színháza

Ismét érdekes fordulatot vett az életem. Azzal kezdődött, hogy a pesti barátokkal, színházi kollégákkal elhatároztuk: szervezünk egy Musical Tábort Baján. Szerettem volna, ha az itteni lelkes diákok profiktól tanulhatnák a zenés színházi mesterséget, s ez az I. Bajai Musical Tábor újabb mérföldkő lett később csapatunk történetében. Láng Barbival – akivel ugyancsak Pesten dolgoztam együtt, s azóta is jó barátok és alkotótársak vagyunk – ebben a táborban gondoltunk először arra, hogy készíthetnénk közösen valamilyen zenés darabot itt Baján. Barbi kiváló táncos és koreográfus-asszisztens volt a pesti csapatban, a táborban is táncot tanított a fiataloknak, éreztem, hogy kiválóan tudnánk együtt dolgozni. Ebből az ötletből született meg 2007 tavaszán a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadásunk. Az élő zenekarral játszott darabnak óriási sikere lett – ami számunkra azt is jelezte, hogy érdemes ezen az úton haladnunk.

Tudni kell, hogy még ekkor is kizárólag a III. Béla Gimnázium diákjai közül kerültek ki a csapat tagjai. A Színistúdió sikere azonban természetesen más bajai iskolák színház iránt érdeklődő diákjainak is felkeltette a figyelmét. Egyre többen érdeklődtek, miként lehetne csatlakozni stúdiónkhoz. Így aztán végül megnyitottuk a stúdió kapuit, s onnantól már nemcsak a bélás diákok jelentkezhettek a Színistúdióba, hanem kibővítve tagjaink körét, más bajai középiskolákból is vettünk fel fiatalokat, sőt, 2008-ban a Valahol Európában című produkciónk révén 7-12 éves általános iskolás diákok is csatlakoztak a csapathoz. Felnőtt bajai amatőr színjátszók ugyancsak régóta részt vettek produkcióinkban, több együttműködés is létrejött az évek folyamán más bajai időszakos színházi csoportokkal (pl. a már említett Csepűrágó Színpaddal és az a’la cARTe Theatrum Egyesülettel). Nem elhanyagolható azon fiatalok tevékenysége sem, akik elballagva gimnáziumunkból, visszajártak, és továbbra is rendszeresen részt vettek produkcióinkban. Így aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy már nem egyszerű iskolai színjátszó csapat vagyunk. Ennél sokkal több lett ez a valaha gimnáziumi kezdeményezés: városi társulat! Jogosan érkeztek hozzánk szép számmal azon észrevételek, hogy miért III. Béla Gimnázium Színistúdiója néven hozzuk létre produkcióinkat, ha ez nem teljesen fedi már a valóságot. Ezen elgondolkodva döntöttünk úgy, hogy elérkezett a csapat életében a következő nagy fordulópont. Megszületett az ötlet, hogy a 2008/2009-es évadtól kezdve olyan új néven tevékenykedjünk, amely kifejezi a városi összefogást, művészeti munkánkat, és hogy mindez itt, Baján valósul meg. Így alakult meg 2008. június 8-án a Bajai Fiatalok Színháza – ezt a nevet a Valahol Európában című előadásunk végén mondtuk ki először.

2008 őszétől tehát ezen új név alatt készítettük további produkcióinkat. A diákok színházi nevelése, képzése, tanítása továbbra is a III. Béla Gimnázium Színistúdiójában folyik, az innen kikerülő legtehetségesebb növendékek a Színház előadásaiban is szerepet kapnak. Színistúdiónkba minden év szeptemberében várjuk az énekelni, táncolni és színészkedni szerető, 7-18 év közötti diákokat – sőt, 2015 óta felnőtt drámacsoportunk is működik, ahol 18 év feletti fiatalokat várunk. Itt felső korhatár nincs, hiszen aki játszik, egész életében fiatal marad!

Elismert színházi társulat lettünk

2013-ban újabb lépést tettünk: regisztráltattuk a társulatot a Magyar Előadó-művészeti Irodánál, így azóta hivatalos színházi szervezetként működünk.

Tevékenységünk az évek során egyre meghatározóbbá vált Baja város művészeti életében. Társulatunk szakmai megbecsülésére nem lehet panaszunk. Azon túl, hogy széles körű állandó nézőközönséggel büszkélkedhetünk, 2007 óta produkcióink szerepelnek Baja hagyományos tavaszi és őszi, felnőtt és gyermek színházbérlet-sorozatának előadásai között is. A város kulturális életének szervezői (korábban a József Attila Művelődési Központ és Ifjúsági Ház, napjainkban a Baja Marketing Kft. programszervezői) ezzel is elismerik munkánkat, és lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy produkcióinkkal a profi színházi előadások és társulatok között is a színházszerető közönség elé léphessünk. Valamennyi jelentős városi rendezvényen számítanak társulatunk tagjaira, többször tartunk jótékony célú előadásokat is (hátrányos helyzetű családok, idős emberek, betegek, fogyatékkal élők, nehéz sorsú gyerekek számára), 2012 és 2018 között pedig nyaranta közösen készítettünk szabadtéri színházi produkciókat a Budapesti Operettszínházzal a bajai Szentháromság téri színpadon, a Csodálatos Baja rendezvénysorozat keretében.

Az évek során több szakmai elismeréssel is büszkélkedhetünk. Bár ahogy mondani szoktuk: számunkra a közönség tapsa és gratulációja a legfontosabb visszajelzés, ám természetesen jól esik, ha szakmai körökben is méltatják munkánkat: